fbpx
Főoldal - Személygépjármű - A legkiábrándítóbb sportautók II. rész

A legkiábrándítóbb sportautók II. rész

0

Az autóipar történelmében is vannak fekete foltok, de akármennyire nem akarják a gyártók, hogy emlékezzünk ezekre a sportautókra, most kegyetlenül elővesszük őket!

Egy sportautóban ugyanis a design, a gyönyörű fényezés csak másodlagos, hiszen a teljesítmény mindennél jobban számít ezeknél a járgányoknál. Így az autóipar nagyszerű remekei után most nézzük végig, melyik az a 20 verda, amit jobb lett volna nem gyártó sorra küldeni. Jöjjön most a sorozat második fele egy újabb csokor szégyenfolttal!

1. Porsche 912

1965-ben, közvetlenül a Porsche 356 gyártásának befejezése után kiadták az új 912-es modellt. Valójában ez egy 911-es volt, de egy 2 literes, négyhengeres motorral és csak 90 lóerőt szállított, így annyira mégsem mondható 911-esnek. Az autó szignifikánsan olcsóbb volt, mint a 911, és üzemanyag-takarékosabb volt. A lassú teljesítmény ellenére a Porsche 912 komoly slágernek bizonyult a gyár számára. 1965 és 1969 között több, mint 32 000-et építettek. Valójában a 912 megmentőnek bizonyult az egész 911 sorozat számára. Ennek oka az volt, hogy biztosította a gyár pénzügyi stabilitását, amíg a vásárlók nem fogadták el a 911-et.

2. Skoda 110 R

A 60-as években a Skoda fő szedán modellje a 110 volt. Egy teljesen alap, négyajtós szedán, négyhengeres farmotorral. Kelet-Európában akkoriban a sportkocsik kategóriája szinte nem létezett. Tehát a Skoda be akarta mutatni a maga sport-kupéját, hogy bővítse vonzerejét és exportértékesítéseit. Az eredmény a Skoda 110 R, egy igazi sportkupé, dinamikus designnal és nagyobb energiával. 1970-ben mutatták be a 110 R-t, és azonnal Kelet-Európa nagyon keresett modelljévé vált. Megtartotta az alapvető műszaki elrendezést, de rendelkezik egy továbbfejlesztett motorral, amely 62 lóerőt hozott létre. Annak ellenére, hogy az teljesítménye a mai szabványok szerint csekély volt, a 70-es évek elején, Csehszlovákiában, ez egy megfelelő sportkupé volt.

3. Opel GT

Az Opelnek is szüksége volt egy sportkocsira, amelyet a Kadett alapjaira építhetett. A 60-as évek közepén pedig meg s kapta a zöldlámpát a GM-től, hogy bevezesse a szuper Kadettet. A formatervezést nagyban befolyásolták a 60-as években népszerű Corvette és GM koncepciók. Fedett fényszórókkal, afféle “Coca-Cola üveg formával” és kerek dupla hátsó lámpákkal. A koppintott elemekkel az Opel GT egy az egyben úgy nézett ki, mint a Corvette méretarányos változata. Ráadásul a (Cor)„Vette” harmadik generációjával egy időben jelent meg a piacon. De a lassú 1,3 és 1,9 literes négyhengeres motorok miatt az Opel GT nem volt egy szinten a Corvette teljesítményével vagy erejével. De legalább jól nézett ki. A Buick értékesítette Amerikában, és meglepő módon jól mentek az eladások. Ebből kifolyólag a legtöbb Opel GT-t az USA-ban adták el (többet, mint az EU-ban!) a modell 5 éves gyártási ciklusa alatt.

4. Ferrari Mondial

Az 1980-ban debütált Mondial a 308 GT4 utódja volt. Kompakt GT sportautó volt, 2 + 2 ülőhellyel és középmotoros elrendezéssel. Tömören ez azt jelentette, hogy több helyet kínált, mint a 308 és 328 GTB modellek, amelyek csak kétülésesek voltak. Annak ellenére, hogy a Mondial praktikusabb és kissé olcsóbb volt, nem volt különösebben népszerű. Manapság a Ferrari egyik legkevésbé értékelt modellje a márka közösségén belül. Ennek oka az volt, hogy a formatervezés nem volt kellően dinamikus, a teljesítményszintje pedig sokkal lassabb volt, mint társai.

5. Lancia Scorpion

1976-ban a Lancia bemutatta a Scorpion-t, a Beta Montecarlo modell amerikai változatát. Az amerikai piacon azonban nem tudták használni a Montecarlo nevet, mivel a Chevroletnek már volt egy ilyen névre keresztelt modellje, ezért az olaszok úgy döntöttek, hogy a “Scorpion” nevet kapja a kis méregzsák. Az autó korszerű megjelenése és technikai elrendezése ellenére a Scorpion nem volt pontosan nagy durranás. És ráadásul a négyhengeres motorja csak 81 lóerőt bőgetett az amerikai modellben. A Skorpió (talán épp ezért) csak két évig volt a “polcokon” 1976 és 1977 között. Mindössze 1800 darabot sikerült értékesíteni Amerikában.

6. Pontiac Fiero

A Pontiac Fiero a legfejlettebb modell volt a maga idejében. Merész lépés volt a Pontiac-tól egy ilyen kompakt, hátsókerék-meghajtású, középmotoros autó piacra dobása, de azután ezt összerakták egy ötfokozatú manuális transaxle sebességváltóval. A Fiero egyik fő problémája meglepő módon így a teljesítmény volt. Csak 93 lóerővel és 10 mp 0–100-as idővel fájdalmasan lassú volt.

7. Fiat 128 3P

A Fiat a 128-as olcsó, családi szedánra építve tervezte meg a modell kupé változatát, a 128 3P-t. A 3P a Tre Porte, azaz 3 ajtós jelzőt takarja, és a 128 sportosságát próbálták ezzel jelezni. A’71-es bevezetést követően a 128 kupé és a 3P is első kerekes hajtást kapott 4 hengeres motorral.  Hiába tűnt erősnek a 128, nem volt az. Az 1,1 és 1,3-as motorokkal eléggé mellé lőttek, és a 60, illetve 67 lovas motorokkal aligha voltak hűek az olasz autótervezés hírnevéhez.

8. Melkus RS 1000

Valószínűleg tudod, de azért most eláruljuk, hogy a kommunista országok sportkocsi-piaca rendkívül korlátozott volt. A Skoda 110 R kivételével gyakorlatilag nem álltak rendelkezésre további opciók. Kelet-Németországban azonban Heinz Melkus autómérnök tervezett egy ígéretesnek tűnő sportkupét, és terveivel sikerült meggyőznie a Wartburg gyárat, hogy korlátozott számban gyártsa már le az autót. A Wartburg 353 alapját felhasználva Melkus megtervevte és le is gyártotta az első és hátsó felfüggesztést, bukókeretet és egy szűk tartományú ötfokozatú sebességváltót. Ezután sikerült a 992 cm3-es motort 68 lóerős teljesítménnyel párosítani. (Micsoda erőgép!) A motort a vezetőfülke mögé passzírozták be, hogy az energiát a hátsó kerekekre hatékonyan továbbíthassa, ellentétben a Wartburg 353-al. Hiába nézett ki jól, csak 68 lóerõvel bírt, ez pedig nem meglepő módon bukáshoz vezetett.

9. Toyota Sports 800

Ez volt az első Toyota, amelyet piacra dobtak 1962-ben. Akkoriban a Toyota még egy kicsi, ismeretlen cég volt,  így nem is olyan furcsa, hogy eladásaikat csak az ázsiai piacra korlátozták. Az aprócska 800 cm3-es motorja, mindössze 45 lóerővel nem épp egy Corvette kategóriába sorolta a kocsit. A rendkívül szerény teljesítmény ellenére a Sports 800-nak volt némi reménye, mivel rendkívül könnyű és mozgékony volt. A mai normák szerint azonban a 800 dinamikája nevetséges volt. 1969-ben abbahagyták a termelést, miután alig több, mint 3100 modell gyártása után.

10. Fiat X 1/9

A furcsa név mögött a 70-es évek egyik legérdekesebb és megfizethetőbb sportautója rejlik. A Fiat 1972-ben mutatta be az X 1/9-et kicsi, kétüléses T-Top tetővel. Középen elhelyezett motorral és két csomagtartóval, az egyik elöl és egy másik hátul található. Igazából képzeld el úgy, mint egy 20 évvel korábbi Porsche Boxster. Fantasztikus megjelenése és technikai elrendezése ellenére az X 1/9 alulteljesített. Mindössze 60 lóerőt kapott a kis 1,3 literes négyhengeres motorjától. Mivel a teljesítmény nem volt lenyűgöző, a legtöbb tulajdonos nagyobb motorokat próbált beleapplikálni a kasztniba.

Ezek voltak tehát a történelem leglassabb és leginkább kiábrándító sportautói. Remélhetőleg soha nem kellett találkoznod ezekkel az “erőgépekkel”, ha pedig mégis, akkor szeretnénk együttérzésünket kifejezni feléd!

Iratkozz fel hírlevelünkre!


Kövess minket közösségi oldalainkon!