A Grand Prix-től a drag racing-ig a pedál padlóig nyomása az 1900-as évek eleje óta népszerű időtöltés az egész világon.
Cikkünkben átfutjuk a versenyzés történetét és a gumiabroncsok fejlődését, amely az évek során forradalmasította a sportot.
A versenyzés (rendkívül) rövid története
A legelső szervezett versenyt 1894. július 22-én tartották. Egy kis párizsi magazin szervezte a futamot, amely a főváros és Rouen között zajlott. A több mint 100 jelentkező fejenként 10 frankot fizetett a nevezésért, de csupán 25 autót választottak ki a fő versenyre. Az átlagos sebesség mindössze 19 km/h volt.
Az első Grand Prix-re 1906-ban került sor Le Mans-ban, egy 105 kilométer hosszú pályán. A 32 induló közül a magyar származású Szisz Ferenc győzött egy Renault-val. Ez után kezdett el terjedni és fejlődni a sport. Az Indianapolis 500 néhány évvel később, 1911-ben indult, de a Grand Prix csak az ötvenes években terjedt el Észak-Amerikában, ekkortól vált a ma is ismert és népszerű világméretű eseménnyé.
Történelem és tudomány a versenyabroncsok mögött
A gumiabroncs a versenyautó egyik legfontosabb eleme: az abroncs jelenti a jármű kapcsolódási pontját a talajjal, lehetővé téve a mozgást. Nagyon sok alkatrész közös, összehangolt munkája szükséges a haladáshoz, de vitathatatlanul a gumiabroncs tapadása segíti elő az autó gördülékeny mozgását.
A ma ismert abroncsok közvetlen elődei a 19. században jelentek meg a vulkanizációnak köszönhetően: az eljárás a relatív gyenge természetes gumit egy sokkal elasztikusabb és strapabíró vegyületté teszi.
A pneumatikus abroncsot az ír John Boyd Dunlop 1888-ban fejlesztette ki, melyet Karl Benz még ugyan ebben az évben az első automobil bemutatásakor felhasznált.
1947-ben a Goodyear Tyre Company kifejlesztette a tömlő nélküli abroncsot, hogy ellensúlyozza az ipar olajfelhasználását.
A radial abroncsok elterjedése volt a következő nagy lépés: a személyautók terén felváltotta a keresztrétegű (cross-ply) konstrukciót – a következetesen oldalirányban tekercselt (ezért radiális) felépítés jobb teljesítményt és üzemanyag-fogyasztást eredményez.
A verseny gumiabroncsokat úgy tervezték, hogy magasfokú hatékonyságot biztosítsanak, de a tervezőknek nemcsak a tökéletes gumiabroncson kell dolgozniuk, hanem mindenen, ami az autó aerodinamikájával van összefüggésben. Ezek együttesen gyors és lehető legbiztonságosabb vezetést teszik lehetővé a pilóta számára.
Az anyagok, amelyekből a versenyabroncsok készülnek, lágyabbak, mint a tipikus utcai gumiabroncsok, ennek funkciója a tapadás növelése – kompenzálva a futófelületi minta (részleges vagy teljes) hiányát.
A versenyek során az abroncs és az út érintkezése kulcsfontosságú, ezért léteznek a speciális versenyabroncsok különböző keverékekben és a versenypályának, a verseny jellegének leginkább megfelelő futófelülettel.
Forrás:
https://petroleumservicecompany.com/blog/racing-tires-brief-history-racing/
https://whattyre.com/news/reinventing-the-wheel-a-brief-history-of-tyres/