Hatvan évvel ezelőtt, 1965-ben mutatkozott be az IFA W50-as teherautó. Kevéssé ismert tény, de a típus elnevezésében lévő W-betű a tervezett gyártás helyére (Werdau), az 50-es szám pedig a terhelhetőségre utalt (5t vagyis 50 mázsa).
A mezőgazdasági munkák során jól hasznosítható teherautó ötlete először 1962 márciusában, a Német Parasztkongresszuson merült fel. Az agráriumi dolgozóknak szüksége volt egy off-road terepen jól boldoguló, közepes teherbírású teherautóra. Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) államtanácsának elnöke személyesen kezdeményezte egy négykerék-hajtású teherautó kifejlesztését.
Az első prototípus 1962 júliusában mutatkozott be, még W45-ös típusszámmal. A modell jellegzetes formatervét az IFA H6B típusú autóbusztól örökölte, amelyet a NDK-ban 1952-59 között gyártottak. Az első prototípus 1962 júliusában mutatkozott be még W45-ös típusszámmal. Az új járművet több mintadarab követte, majd az esztendő végére sikeresen megnövelték a teherbírását 5 tonnára.
Új gyár az újdonságnak 
Az NDK Minisztertanácsa 1962 végén elhatározta, hogy a teherautó Ludwigsfelde-ben fog készülni. Ennek érdekében viszont hatalmas gyárat kellett felhúzni, amelyben évente akár 20 ezer teherautó is készülhetett. Így történt, hogy a típusszámban való Werdaura, tehát a korábban tervezett gyártás színhelyére való utalás megmaradt, de ténylegesen Ludwigsfelde-ben kezdték el gyártani 1965-ben.
A W50-est eleinte egyszerű platós kivitelben gördült le a gyártósorról. A termelés beindulásával az üzem felvette a VEB Automobilwerke Ludwigsfelde elnevezést. Mindössze 20 hónappal az autógyár alapítására hozott kormányhatározat után 1965-ben már elkészült a 850. IFA teherautó. Hazánkban Budapesten 1965. november 15-én mutatták be először a W50-est, de az 1966-os tavaszi BNV-n is szerepelt.
Kapcsolható összkerékhajtás
A teherautó az S 4000-1 típusban használt, az IFA nordhauseni gyár által épített motort örökölte, amelyet kismértékben átdolgoztak. Az erőforrás szivattyús vízhűtéssel, olajfürdős légszűrővel rendelkezett, amely elé – korábban csak a trópusi kivitelnél alkalmazott – ciklonszűrőt szereltek, a sűrített levegő előállításhoz szükséges dugattyús kompresszorral és 12 voltos egyenáramú dinamóval.
A W50-est négyhengeres dízelmotorokkal 95, 110, majd 125 lóerős változatokkal gyártották. A modellt kapcsolható összkerékhajtással is szerelték, bizonyos változatoknál pedig gumiabroncsnyomás szabályozó rendszer (TPMS) is rendelkezésre állt. Az IFA teherautók alapvetően laprugózással készültek, a nem billenthető változatok vezetőfülkéit gumibakokra szerelték, de a gyártó előszeretettel alkalmazta a teleszkópos lengéscsillapítást is.
Közepes étvágy
A hidraulikus kormányzású teherautók hossza általában 6750 milliméter, szélessége 2500 milliméter, a fülke magassága pedig 3100 milliméter volt. A teherautó önsúlya 4 tonna volt, terhelhetősége általában 5 és 5,5 tonna körül alakult. Étvágya nem volt kimagasló, mivel 100 kilométeren nagyjából 25-29 liter gázolajat égetett el. Az IFA-k ugyanakkor akár háztartási tüzelőolajjal is képesek voltak közlekedni.
Az IFA-k egyik legfélelmetesebb ismertető jegye az volt, hogy a személyautók magasságában lényegében egyetlen olyan díszítő, vagy takaró elem sem volt, amely értékes lett volna. Ezért nem volt célszerű egy ilyen teherautót vezető sofőrrel packázni. A W50-es szerelése nem volt pofon egyszerű, mivel fülkéjét nem lehetett előrebillenteni, csak a kabinból, motorsátor felnyitásával lehetett az erőforráshoz hozzáférni. A négyhengeres motorokkal szerelt IFA átlagos menetsebessége 65 km/óra volt.
Számos kialakításban
Az IFA teherautókat többféle felépítménnyel gyártották. A sima W50L platós változatokat elsősorban a szén, sóder, homok, cement és törmelékszállításhoz használták, ugyanakkor a mezőgazdaságban is nagy hasznát vették az általában kékre, zöldre, vagy narancssárgára festett fülkékkel gyártott teherautóknak.
1969-ben mutatták be az első nyergesvontatót, melyhez első körben csak egy tejszállító felépítményt kapcsoltak. Később kevert-takarmány tartállyal, üzemanyagtartállyal, konténerszállító változattal, valamint rakodóhátfallal gyártott platós kivitellel bővítették a W50-esek gyártását. Még ugyanebben az évben legyártották az első tűzoltóautót, illetve a forgólétrás kivitelt is, továbbá elkészítettek egy a mezőgazdaság számára kifejlesztett három oldalra billenős, összkerékhajtású változatot is, mely megerősített vázával 12 tonnás össztömegű pótkocsi vontatására volt képes. Később nem volt megállás: darus, műhelykocsis, csapatszállítós, de még hulladékszállítós felépítménnyel szerelt változat is létezett belőle a bútorszállítóról már nem is beszélve.
A típus utódjának az L60-ast szánták, melynek típusjelölése a Ludwigsfelde kezdőbetűjéből, valamint a 6 tonnás terhelhetőségből adódott. Az L60-asokból 21 796 példány készült el, 1990 végén pontosan 593 596 darab W50 és L60 után fejezték be az IFA-k gyártását. A politikai változások idején, 1990-ben a Daimler-Benz a ludwigsfeldei gyár után érdeklődött: a gyáriak egy modern, Mercedes fülkés L60-ról álmodtak. De az ilyen álmoknak nem volt esélye, mert a gyártóeszközök reménytelenül elhasználódott állapotban voltak.
Forrás: vezess.hu/Aranyi Péter
