A dobfék ma már csak a robogókon található találmány, bár a gyártók még itt is teljesen hidraulikus tárcsarendszereket használnak. Miért történik ez?
A dobfékek egyre ritkábban jelennek meg a kétkerekűeken, az évek során tárcsás és féknyerges hidraulikus rendszerek váltották fel ezeket. A dobfékek számos korlátot szabtak, és nagy fejtörést okoztak a teljesítményre és súlycsökkentésre törekvő tervezőknek.
A dobfék nagy múltra tekint vissza: Gottlieb Daimler és Wilhelm Maybach találta fel 1899-ben. A megoldás akkoriban az volt, hogy az öntöttvas dobot acélszalaggal tekerték be, amelyet kézi karral húztak meg. Egy ilyen rendszernek sok hátránya volt, mert a szalag le tudott tekeredni, és a fékek elveszítették hatékonyságukat a porral és vízzel szemben.
A ma ismert dobfékeket 1902-ben Louis Renault találta fel. Ez a megoldás 1906-ban jutott el a motorkerékpárokhoz, de csak az 1920-as évek elején vált népszerűvé, amikor a Norton és a BMW elkezdte használni. Később az amerikaiak követték a példát. Manapság dobfékeket robogókon és egyes autókon találhatunk.
A kérdés, ami felmerül a dobfékekkel kapcsolatban – miért hagytuk el őket?
Hogyan működik a dobfék?
Érdemes közelebbről megvizsgálni a működési elvet: a dobféket részekre bontva megtaláljuk a fékdobot és a súrlódó betéttel ellátott fékpofákat. Az egyik pofa a dob forgása irányába, a másik pedig az ellenkező irányba mutat. A fék munkahenger az, ami a pofákat a dobhoz feszíti. Az így keletkező súrlódás készleti lassításra, vagy megállásra a járművet.
A dobfékek típusai
A dobfékek felosztása a konstrukció típusa alapján történik. A megoldások különböznek a pofák és a hengerek felszerelési módjában, ha a hidraulikus rendszerről van szó.
A motorkerékpárokon a mechanikus dobfékek a leggyakoribbak.
Dobfékek – miért „mennek ki a divatból”?
A dobfékek hiányosságai az egyre erősebb és könnyebb motorkerékpárokért folyó versenyben kezdtek nyilvánvalóvá válni. Ennek a megoldásnak a legnagyobb hátránya a súlya, illetve a túlmelegedés. Igaz, voltak már próbálkozások alumínium- és magnéziumötvözetekből dobfékek gyártására, ezek hűtésére is kidolgozott rendszereket fejlesztettek ki, de végül az elsősorban könnyebb tárcsák nyertek.
További hátránya a motorkerékpárok esetében az ABS rendszerekkel való együttműködés hiánya, mert ezek mechanikus vezérlésűek, a blokkolásgátló pedig csak hidraulikus rendszerekkel működik. Érdekes tény azonban, hogy a megfelelően karbantartott dobfékek tovább bírják, mint a tárcsafék.
Dobfékek és leggyakoribb hibáik
Milyen meglepetések várhatnak a dobfékes motorkerékpárok tulajdonosaira? Először is emlékezni kell arra, hogy a súrlódóbetétek elhasználódnak, és rendszeres cserét igényelnek. Minden szervizelés során ellenőrizni kell azok állapotát és meg kell tisztítania a féket.
Honnan tudod, hogy a betétek elhasználódtak?
Fékezéskor jellegzetes nyikorgást fogunk hallani. Ez akkor is előfordulhat, ha rozsda halmozódik fel a dob munkafelületén. A második gyakori hiba a fékdob deformációja, amely kátyúba futáskor, járdaszegélybe ütközés miatt, illetve a felhevült dob hirtelen lehűlése, pl tócsán való áthajtás következtében fordulhat elő. A fékdob is beragadhat. Ez akkor történik, ha a rugók meghibásodnak. Továbbá természetesen elhasználódhatnak, vagy sérülhetnek, ami a kerék észrevehető gördülési ellenállásához vagy teljes blokkolásához vezet.
A dobfékek még köztünk vannak
A dobfékeknek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és megfelelő karbantartással kimondottan hosszú élettartamúak lehetnek.
Jelenleg az erős motorokban már nem ezt a megoldás találjuk, de még gyakran találkozhatunk velük 50-125 köbcentis motorral szerelt robogókon. Mivel a mérsékelt teljesítmény miatt ezeknél a kétkerekűeknél nincs szükség erős fékerőre, általában a gyártók elöl tárcsaféket, hátul dobféket szerelnek be. Ennek köszönhetően csökkenhet a jármű gyártási költsége, miközben garantálja a használat biztonságát.
