A terepen való vezetés legtöbb esetben józan ész kérdése, gyakran a saját tapasztalat és saját ítélet a mérvadó.
Az első szabály: soha ne vezessünk gyorsabban a feltétlenül szükségesnél, az akadályokat lassú és egyenletes tempóban vegyük. Ez – kisebb kivételektől eltekintve – könnyebben juttat át a nehéz helyzeteken, mint az agresszív fellépés (mely a jármű károsodásába, és akár személyi sérülésekbe is torkollhat). A terepen biztonságunk a járműtől függ, ezért bánjunk vele tisztelettel.
Az off-road második szabálya: mindig a legrosszabb forgatókönyvre való felkészülés. Mindig válasszuk ki azt a sebességfokozatot, amelyre egy adott helyzethez szükség lesz, mielőtt belépnénk abba, és próbáljunk mindvégig ragaszkodni ehhez a sebességfokozathoz: több jármű akad el a hibás sebességváltás miatt, mint bármilyen más okból. Ismernünk kell a futómű összes sérülékeny pontjának pontos helyzetét, és ennek megfelelően kell kormányoznunk.
Előzetesen mérjük fel egy trükkös útszakaszt, hogy pontosan tudjuk, hol vannak a rejtett akadályok. Mindig tartsuk mindkét kezünket szilárdan a kormánykeréken, és soha ne akasszuk a hüvelykujjat a kerék belsejébe, mert egy hirtelen rázkódás eltörheti azt. Mindig használjuk a biztonsági övet.
Sziklás utak, árkok, gerincek
Kerüljük a nagy sziklákat, vezessünk lassan, és (lehetőség szerint) kapcsoljuk be a nagy áttételű négykerék-hajtást, így csökkentve a sebességváltó kopását és jobb irányítást biztosítva a jármű számára. A gumiabroncsok nyomásának csökkentése kényelmesebbé teszi az utazást, megkíméli a felfüggesztést és megelőzheti a defektet – mivel a merev, kemény felület könnyebben széthasadhat.
Mély V-alakú vizes árkokban ügyeljünk arra, hogy a jármű egyik oldala se essen a legmélyebb pontba. Ha szemből közelítünk egy kisebb árokhoz, ne derékszögben lépjünk be, egy-egy kereket engedjünk le a mélyedésbe, majd vezessünk ki onnan.
Nyomvályús utak
Az erősen használt utakon néha lehetetlennek tűnik vezetni anélkül, hogy fennakadnánk. Pozícionáljuk a járművet úgy, hogy az egyik kerék a nyomvonalban, míg a másik a buckán halad. Ha van elég oldalsó hely, egy kerékkel a középső domborulaton, a másikkal a nyomvonal túlsó oldalán navigáljunk.
Sár
A láthatóan problémás útvonal előzetes felmérése során lehetőség szerint töltsük ki a mély lyukakat kövekkel vagy más anyaggal. Esetleg keressünk alternatív útvonalakat.
Válasszuk ki a sebességfokozatot, és tartsunk ki mellette az átkelés során. A lendület fenntartása kritikus fontosságú, de nagyon finom a határ a túl lassú és a veszélyesen gyors haladás között. Az alacsony tartományú második vagy harmadik sebességfokozat kézenfekvő választás, így elkerülhető a kerekek kipörgése – az első fokozat ehhez túl nagy nyomatékot ad.
Csökkentsük a teljesítményt a csúszós részeken, és finoman adagoljuk az erőt, amint a tapadás javul. Ha a kerekek túlpörögnek, óvatosan csökkentsük a fordulatszámot, amíg újra nem tapadnak. A kormány egyik oldalról a másikra mozgatása segíthet a kerekeknek visszanyerni a tapadást, de kerüljük a túlzott kormányzást. Ha kezdenénk elakadni, fékezés nélkül álljunk meg. Az autóból kiszállva megtervezhetjük a következő lépést – ez általában csak tolatást vagy egy kis ásást jelent.
Ha egy sárgödörben ragadunk és láthatóan nem tudunk átjutni rajta, várjuk meg a következő off-roadozót és tárgyaljunk a vontatásról.
Folyóvízi átkelőhelyek
A mélyebb vízfolyások kereszteződései az összes off-road akadály közül a legveszélyesebbek közé tartoznak. Ha kétségeink vannak a folyón való átkeléssel kapcsolatban, ne tegyük. Keressünk alternatív útvonalat, vagy várjuk meg, amíg egy másik jármű érkezik.
Amikor átkelünk egy folyón, mindig készüljünk fel a lehető legrosszabb forgatókönyvre.
Átkelés előtt járjuk be az útvonalat. Ha a sodrás elég erős ahhoz, hogy ledöntsön a lábunkról, akkor veszélyes lesz a járműre is. Ha szükséges, távolítsuk el a sziklákat. Jelölje meg az akadályokat karókkal. Győződjünk meg arról, hogy a szemközti parton kiszemelt pont járható.
Lassan és egyenletesen haladjunk az átkelőn. Soha ne váltsunk sebességet vízben: víz kerül a tengelykapcsoló lemezébe, ami megcsúszhat, így katasztrofális eredményekhez vezethet. Előre válasszuk ki a sebességet az átkelés súlyosságától függően.
Az egyenletes sétatempó orrhullámot gerjeszt a jármű előtt, oldalra lökve a vizet. Ha már elindultunk, nincs megállás, az állandó lendület elengedhetetlen. Ha bármilyen okból erőt veszítenénk, és az orrhullám utolér, azonnal állítsuk le a motort, mielőtt a víz bekerülne a hengerekbe.
Ne indítsuk újra a motort, hacsak nem vagyunk biztosak abban, hogy nem került víz a hengerekbe. Ha a víz magasabbra emelkedett, mint a szívó- és kipufogószelepek, vagy ha a légbeömlő nedves, akkor azt kell feltételeznünk, hogy víz került az égéstérbe. Ha ki tudjuk juttatni a járművet a motor újraindítása nélkül, válasszuk ezt, ahelyett, hogy kockáztatnánk a motor károsodását.
Jég és hó
A gumiabroncsok nagyon fontos szerepet játszanak a hóban; minél mélyebb és vaskosabb a futófelületi minta, annál jobb. A gumiabroncs nyomás harmadával történő csökkentése javítja a tapadást. A keskenyebb gumiabroncsok a nagyobb tapadás miatt előnyösebb választást jelentenek. A hóláncok nagy segítséget jelenthetnek, de nagy terhelést jelenthetnek a hajtásra, illetve felszakítják az út felületét.
Kerüljük a kerekek kipörgését, és mindig nagyon finoman fékezzünk, mivel az első kerekek ijesztő sebességgel blokkolnak jeges felületen; sebességváltással vagy rövid, gyengéd fékhasználattal lassítsunk.
Homok
A homok (különösen a sivatagi homok) könnyedén járműcsapdává válhat. Nem erőből, hanem szinte a tetején „lebegve” tudunk átjutni egy ilyen felületen. Ezt úgy érhetjük el, ha széles gumiabroncs „lábnyomunk” van, és tartjuk a lendületet. Ha járművünk szabványos abroncsokkal van felszerelve, engedjük kissé le azokat, hogy az oldalfalak enyhén kifelé domborodjanak.
Minél melegebb van, annál nehezebb lesz az áthaladás, mivel ahogy a homok felmelegszik, a nedvesség elpárolog, a homokszemcsékben lévő levegőmolekulák pedig kitágulnak, így a felület lazább és ragadósabb lesz. Az erős harmat vagy az enyhe eső nagy hatással van a tapadásra, akárcsak a kora reggeli vagy késő délutáni vezetés.
Állítsuk az optimális sebességbe a járművet, mielőtt elérnénk a trükkös foltokat, másképp a sebességváltás könnyen a kerekek kipörgését okozhatja. Ne erőből kormányozzunk, inkább fogjuk azt lazán, és hagyjuk, hogy a homok irányítson. Soha ne használjuk a féket – kivéve szélsőséges vészhelyzet esetén – mert ez elakadáshoz vezethet. Csak vegyük le a lábunkat a gázpedálról, és hagyjuk, hogy a homok megállítson.
Gallytörő rács és csörlő használat
A gallytörő rácsok azért vannak, hogy megvédjék a járművet, nem pedig azért, hogy szórakozásból átverekedhessük magunkat egy bozótoson, ezzel elpusztítva a növényzetet.
Amikor csörlőzés során egy fa „segítségét” is igénybe vesszük, használjunk kereskedelemben kapható favédőt, vastag gumiból készült gallért vagy kipárnázott zsákot a fa védelmére. A csörlőkábelek könnyedén belevágnak a fa kérgébe, ezzel gyakorlatilag garantálva annak pusztulását.
Forrás: offroaders.com