Hosszú időn keresztül nemcsak a keletnémet, de a magyar utcaképnek is része volt a gömbölyded, kékes füstpamacsokat pöfékelő Barkas.
Érdekes történelmi mozzanat, hogy a B1000 egyidős a berlini fallal, sőt, nemcsak hogy 1961-ben mutatták be, de a fal leomlásának évében, 1989-ben fejezték be a gyártását. Elődje a csőrös, hátsókerék-hajtású Framo volt, szintén kétütemű motorral. A Nysákból, Zukokból és Skoda 1203-asokból álló KGST kishaszonjármű mezőnyben a legjobb menettulajdonságokat nyújtó és alacsony padlószintje miatt a legjobban kihasználható, ugyanakkor a legigénytelenebb címet is kiérdemelte.
A négy ajtós kivitel acéllemezből készült, ezért a súlya egyáltalán nem nagy a méreteihez képest, viszont a tartósság szempontjából kevésbé előnyös. A három hengeres Wartburg motor a kisbusz elejében a vezetőfülke alatt található, a jellegzetes hajtáslánccal és az első kerekeket hajtja meg. Az utastér 8 személyes, elől osztott, hátul két sorban osztatlan ülésekkel. A motor egy literes, kétütemű esőáramú porlasztóval, mely 45 lóerőt présel ki magából, 103 Nm nyomaték mellett. A kisbusz ma már benzinkútban nem kapható 1:50 keverési arányú benzint használ. A differenciálművet egybeépítették a 4 sebességes mechanikus sebességváltóval. Az első és hátsó futómű egyaránt független kerékfelfüggesztéssel, torziós rugózással és kettős működésű hidraulikus lengéscsillapítóval rendelkezik. A kocsi hidraulikus működtetésű, kétkörös, terheléstől függő fékerőszabályozóval van ellátva, még a rögzítőfék mechanikus működésű és az első kerekekre hat. A maximális végsebesség 100 km/h, miközben az autó 8-14 litert fogyaszt
Összesen, nem kevesebb, mint 175 740 darabot gyártottak a B1000-ből, ezzel a 60’-as 70’-es 80’-as évek egyik legnépszerűbb kisbusza volt. Népszerűségét többnyire a benne található nagy helynek köszönheti, ezáltal a B1000-es mérete adta lehetőségeket többféle szakma jól ki tudta használni. Magyarország volt az egyik fő exportpiaca, különösen sokat rendelt belőle a Posta.
Számtalan változatban kínálta a gyár (többek között hűtődobozosként), de az emelt tetejű SMH-3 rohamkocsi tesztje nem győzte meg az Országos Mentőszolgálatot, elmaradt a rendelés. Néhány egyedi kivitelt, például a lakóautót és a háromtengelyes trélert nálunk alakították át.Maga a gyártó ’89 őszén kezdte meg az 1,3-as Volkswagen-motoros B1000/1 gyártását, de ekkor már késő volt, az ódivatú furgont elsodorta a rendszerváltás, csak 1900 darab készült belőle.
A 270 centi hosszú plató teherbírása 1300 kiló volt. Nálunk is rengeteg ilyen (zömében ponyvás) kisteherautó futott, az NDK-ipar haszonjármű-kínálatát alatta a Wartburg Trans, felette pedig a Robur jelentette.
A 270 centi hosszú plató teherbírása 1300 kiló volt. Nálunk is rengeteg ilyen (zömében ponyvás) kisteherautó futott, az NDK-ipar haszonjármű-kínálatát alatta a Wartburg Trans, felette pedig a Robur jelentette.
1965-ös kép a vegyes használatú típusról, amely öt személy mellett 630 kg árut is szállíthatott. A Karl-Marx-Stadtban (Chemnitz) gyártott kishaszonjármű alvázas felépítésű volt, elöl-hátul független felfüggesztéssel és torziós rugókkal.
