Az Ikarus Karosszéria és Járműgyár elődjének Uhry Imre Kovács- és Kocsigyártó Üzeme tekinthető, ezáltal működésének kezdete 1895-re tehető. Ez a kocsigyártó üzem egy kis családi vállalkozás volt, ami akkoriban szekerek javítását és patkók készítését végezte. Az I. világháború idején már teherautók javítása és azok felépítményeinek elkészítése lett a fő profil. Ezen időszakban a vállalkozás olyannyira megerősödött, hogy az ország jelentősebb vállalatai között tartották számon. Az Uhry gyár első nagyobb megrendelését a 20-as évek közepén kapta, a MÁV-tól, teherautó pótkocsik gyártására. Az első autóbusz felépítmény szintén ebben az időszakban készült el és az évtized végére már jelentős szállításokat teljesítettek a Fővárosi Autóbusz üzem, illetve a MAVART részére is. A gazdasági világválság idején a vállalkozás csődbe ment, melyet a megmaradt családi vagyonból egy évvel később sikerült Uhri testvérek Autókarosszéria- és Járműgyár néven újraindítani. (Az „i” betű a nevükben nem tévedés, ugyanis a két fiú édesapjukkal ellentétben nevüket már így írták.)
A céget ettől kezdődően a két idősebb fiútestvér, Imre és Zsigmond irányította. A gyár ebben az időszakban érte meg virágkorát, fokozatosan tértek vissza a korábbi ügyfelek. A vállalkozás méretét jól illusztrálja az a tény, hogy 1942-ben csaknem 1000 főt foglalkoztatott. A háború idején állami irányítás alá vonták, Mátyásföldre a Margit utcába költöztek, és repülőgépgyártásba is kezdtek. A háborút követően nagyobbrészt sérült, megrongálódott járművek helyreállításával foglalkoztak. Sokoldalúságukat jól jelzi az is, hogy a II. világháború után a Duna ideiglenes pontonhídjának (Manci) elemei is itt készültek. A tulajdonosok a növekvő állami befolyás hatására külföldre menekültek, így a vállalkozás a Nehézipari Központ kezelésébe került, majd az Ikarus Gép és Fémgyár Rt. beolvasztását követően jött létre az Ikarus Karosszéria és Járműgyár.
Az első Ikarus autóbusz a 30-as típus volt, amelyet az ötvenes évek elején a TR 3,5 alapjaira építve fejlesztettek ki. Ez volt az első nagyobb darabszámban exportált magyar autóbusz. Mintegy 3 200 db készült belőle, melyből csak alig 1 200 db maradt a hazai piacon.
Ikarus 30 műszaki adatok:
Hossz: kb. 8400 mm
Szélessége: 2300 mm
Magassága: 2740 mm
Tengelytáv: 4600 mm
Gumiabroncs: 8,25 x 20, hátul duplán
Utasok: 20 ülőhely és 21 állóhely
Motor: Csepel D413 motor 85-95 LE
Sebességváltó: 5 fokozatú
Max. sebesség: kb. 80 km/óra
Az Ikarus 1952-ben kezdte el a 60-as közepes méretű típus gyártását. Az autóbusz 24 ülő és 37 álló utas szállítására volt képes. Ez az autóbusz még mindig a merev alvázas konzervatív építési módot képviselte az orrban (vezetőfülkében) elhelyezett motorral. Ez a felépítés nagyon gazdaságtalan, hiszen a fülke a teljes terület 17%-át foglalta el. Az első magyar autóbusz, melynek erőforrása a Steyr licenc alapján gyártott Csepel D 613 soros 6 hengeres 125 LE-s dieselmotor. A motor, rendkívül zajos működése folytán a gépkocsivezetők rémálma lett. Az ötvenes évek közepén a súlyos energiakorlátozások miatt a villamos közlekedés szinte csak jelképesen üzemelt, ami óriási terhet rótt a közúti személyszállításra. A FÁÜ (Fővárosi Autóbusz Üzem) ekkor „fejlesztette” ki az Ikarus 60-as típusok által vontatott pótkocsis autóbuszokat, amely 130 utast szállított és némi gyógyírt jelentett a rendkívül zsúfolt autóbusz tömegközlekedésnek. A pótkocsis szállítás bevezetése költségmegtakarítást eredményezett, viszont a vezetése nehézkes, a szűk belvárosi utakon szinte lehetetlen volt közlekedni velük. A 60-as években megjelenő csuklós autóbuszok gyorsan kiszorították őket a forgalomból.
Ikarus 60
Ikarus 60 pótkocsival
Az Ikarus 30-as típussal szemben több kifogás jelent meg a használat során, többek között a szűk utastér, korszerűbb forma iránti igény, olcsóbb előállítási költségek, így 1956-ban került bemutatásra az Ikarus 31-es típus.
A karosszéria egyszerűbb lett, a homlokfal markáns kialakítást kapott. A hűtőmaszk és a fényszórók egy egységbe kerültek. Megnövelték a jármű szélességét, így lehetővé vált a 2 + 2-es üléssorok elhelyezése. A meghajtó 85 LE teljesítményű motor az orrban középen helyezkedett el, ezáltal az utastér nagyon zajos volt. (az alsó képen jól látható) A 31-es továbbfejlesztett változata az 1961-től gyártott 311-es, melyet erősebb motorral és szinkronizált sebességváltóval szereltek.
Ikarus 31
Forrás: Wikipédia, Wikiwandt, Iho.hu