A legkiábrándítóbb sportautók I.rész

Az autóipar történelmében is vannak fekete foltok, de akármennyire nem akarják a gyártók, hogy emlékezzünk ezekre a sportautókra, most kegyetlenül elővesszük őket! Egy sportautóban ugyanis a design, a gyönyörű fényezés csak másodlagos, hiszen a teljesítmény mindennél jobban számít ezeknél a járgányoknál. Így az autóipar nagyszerű remekei után most nézzük végig, melyik az a 20 verda, amit jobb lett volna nem gyártó sorra küldeni.

1. Matra Bagheera

A francia gyártó egyedi designja és karosszéria formái okán volt híres. Évtizedeken át  szállítottak innovatív és egyedi modelleket, főleg a ’70-es években. Szintén ebben az időszakban, pontosabban 1973-ban a cég előrukkolt legújabb modelljével, a Bagheera-val, amelyet kifejezetten az európai piacra szánt. A 3(!!!) üléses sportkocsit 1,2, illetve 1,4 literes motorral lehetett rendelni, és a meglepő kialakítás, és a kis motor ellenére, a kezdeti időszakban egész sikeres volt az autó eladási statisztikája.

2. ASA 1000 GT

A 60-as évek elején bukkant fel egy olasz sport autó a piacon, amelyet hamar el is neveztek „Ferrarini”-nek, vagyis kis Ferrarinak. Az ASA 1000 GT a Ferrari tervezője, Giotto Bizzarinni keze munkájához kapcsolható. A csővázas, könnyű karosszéria egy 1 literes, 93 pacis motort kapott. A kezdeti hype és nagy érdeklődés ellenére alig tudtak értékesíteni belőle. Csupán 95 darabot gyártott a cég, így manapság csak egyedibb gyűjtők tulajdonában lehet megtalálni.

3. Bricklin SV-1

Az SV-1 egy bizonyos Malcolm Bricklin kanadai vállalkozó nevéhez fűződik, aki közel 3000 darabot gyártott a modellből 1974 és 75 között. A korai hírverés itt is túllőtt az autó valódi képességein, amire hamar rájöttek a fogyasztók is. a menő sirályszárnyak, hatalmas lökhárító és rengeteg szenzor sem volt elég a sikerhez, ugyanis ezek a sportautóba nem feltétlen szükséges extrák nehézzé, és irányíthatatlanná tették a járművet, és még a V8-as motor sem tudta kellően az ülésbe préselni a sofőrt.

4. Volkswagen SP2

A léghűtéses rendszerek, és az alacsony ár tette a VW-t a brazil piac urává, azonban a cégnek nem sok köze volt a sportautók szegmenséhez. Éppen ezért akartak a ’70-es évek elején berobbanni ebbe a piaci résben is helyet találni. Adott volt a Beetle karosszériája, az 1,7 literes motor, és a 75 lóerő, ami kissé kevés volt egy sportautóhoz. Az SP2 1972-ben debütált modern megjelenésével alacsony hasmagasságával pedig vonzotta a tekinteteket. Azonban a VW korábbi modelljeihez képest jóval drágább volt, és a nem túl acélos teljesítmény mellett ez nem teljesen csábította el a sportautó piac célközönségét.

5. Marcos GT

1964-től 1971-ig és 1981-től 1990-ig is elérhető volt a Marcos GT, amely a legnépszerűbb és legérdekesebb modell a volt cégnél. Alapvetően egy kit autó volt, amelyet egy egyedi alvázra építettek, választható motorral. A GT egészen elfogadható áron, aggreszív kezeléssel, és könnyű összsúllyal rendelkezett. Az autót 1,5 és 1,6 literes 4 hengeres Ford motorokkal lehetett rendelni, de egy időben a Volvo is gyártott nekik sorhatos motorokat. Azonban a gyenge teljesítmény itt is megölte a design és egyéb kecsegtető jellemzők előnyeit.

6. SAAB Sonett

Annak ellenére, hogy a SAAB mindig is a szedánok és kabriók királya volt, a ’60-as és ’70-es évek között sport coupékat kezdett gyártani. És ahogy az várható volt, eléggé furcsa, zavaros és nem teljesen érthető koncepcióval előrukkoltak a Sonett-el, amely meglepő módon 3 generációt is megélt. A  karosszéria üvegszálas volt,, és egy pici 3 hengeres, 60 lovas motort kapott. Mondanunk sem kell, ilyen teljesítménnyel aligha lehetett sportautónak hívni. De a vállalat hamarosan ezt lecserélte egy 1,7 literes V4-es motorra, amelyet a Ford szállított. Annak ellenére, hogy ez javulás volt, nem volt elegendő a modell megmentéséhez.

7. Porsche 914

A Porsche 914-et 1969 és 1976 között építették be alapszintű modellként. A Porsche a Volkswagen-szel együttműködve tervezte és gyártotta, így néha az emberek VW-Porsche 914-nek hívták. A vezető mögött egy Volkswagen négyhengeres motor lapult, amely mindössze 100 lóerőt tudott előállítani. A lóerő nem volt elegendő, tehát a kis súly ellenére ez a Porsche nem volt sportautó. Bár úgy nézett ki, mint egy figyelemre méltó sportkocsi, sajnos bármely V8-as szedánnal kenterbe verték.

Szupermalac akcióban az Inter Carsnál!

8. Toyota Celica

A Toyota évtizedeken át gyártotta a Celicát megfizethető kupéként, amelyet egy szokásos autóplatformra építettek. Ez azt jelentette, hogy a Celica másképp nézett ki, sportos és gyors volt. Ugyanakkor nem volt sokkal gyorsabb, mint az ugyanabban az évben piacra dobott Camry vagy Corolla. A Celica utolsó generációja éles kinézetű, ék alakú és alacsonyan ültetett kupé volt.Bár ránézésre gyorsnak tűnt, csak 180 lóerőt produkált, 0-100-ra pedig csak 10 másodperc alatt sikerült felgyorsítania.

9. Hyundai Tiburon

A Hyundai piacra dobta a Tiburont, ezzel felfrissítve a megfizethető coupék piacát. Dögösen nézett ki, olcsó volt, és különleges megjelenése volt, legalábbis a gyártó így próbálta marketingelni. A motorháztető alatt egy 2 literes, 140 lóerős, valamint 172 lóerős motor lapult. Még ilyen teljesítmény mellett sem volt túl nagy élmény a vezetése, és lényegében a Tiburon egy hatalmas bukás volt a dél-koreaiaknak.

10.1980 Chevrolet Corvette C3

1970-ben az addigi legszexibb Corvette 435 lóerőt nyomott ki. De 1980-ra a Corvette csak szerény 180 lóerőt produkált. Ráadásul ez Kaliforniában a szigorúbb kibocsátási előírások miatt még 10 lóerővel kevesebb volt. Szóval, mi történt mindössze 10 év alatt? Hová mentek azok a lovak? A recessziót, a szigorúbb kibocsátási előírásokat és a biztonsági előírásokat hibáztathatjuk. Valójában szinte az összes teljesítményt kiölték a legendás Corvette-ből. Az 1980-as Corvette egy kicsit dinoszaurusz volt, régi technikával a műanyag bőr alatt. Ezenkívül lusta motorokkal és elavult belsővel szerelték fel.

forrás: motorjunkie.com

 

2019.09.24.