Gyakran előfordul, hogy a járműtulajdonosok a fényszóró belső párásodására panaszkodnak, de ez általában nem konstrukciós vagy gyártási hibából fakad, jobbára gyorsan lezajló, nagymértékű hőmérsékletváltozás okozza, így a lámpatest nem szorul javításra.
Első ránézésre úgy tűnhet, az autók fényszóróinak elhelyezése – műszaki szempontból – nem éppen hangsúlyos részlet, pedig a kondenzáció, azaz a páralecsapódás miatt számos kérdést felvet. A probléma gyökere, hogy az alkatrészek külső és belső oldalát kifejezetten nagy hőterhelés éri a
- motorháztető alól (első lámpák),
- csomagtérből (hátsó lámpák) és
- jármű környezetéből.
A kicsapódás még feltűnőbb víztiszta, teljesen áttetsző burákon, ám fontos tisztázni, hogy ez nem csökkenti a fényszóró teljesítményét, mi több, a rendellenesség többnyire beavatkozás nélkül megszűnik, igaz, ezt nagyban befolyásolja a
- jármű sebessége,
- a különböző (halogén, xenon, LED stb.) izzók hőleadása,
- az irányjelző ki- és bekapcsolása,
- a külső hőmérséklet emelkedése.
Parkolóradarok
Egy-egy lámpatest tervezésekor muszáj figyelembe venni a kondenzáció hatását, ugyanis napjaink kimondottan nagyméretű és összetett alkatrészeiben lényegesen gyakrabban jelentkezik, mint a korábbi, egyszerűbb felépítésű fényszórókban. Akkor következhet be, ha a nyirkos, meleg levegő hideg felülettel érintkezik, és ott lecsapódva ismét folyékonnyá válik, tehát főként a megnövekedett páratartalom és a hirtelen hőmérsékletváltozás okolható érte. Noha ez a tipikus formája, nem zárható ki, hogy alkalmanként kifejezetten meleg és száraz környezetben is előfordul.
Vegyünk egy hétköznapi példát! Ha a fényszóró belsejében 25 fok és hetven százalékos páratartalom uralkodik, akkor ennél hat fokkal alacsonyabb külső hőmérséklet mellett máris megindul a kondenzáció, vagyis elég, ha egy közepesen meleg napon – például kocsimosás közben – hideg víz fröccsen a burára. Ahogy már említettük, ez nem utal tömítetlenségre vagy más hibára, tudniillik a páralecsapódás a közlekedés természetes velejárója, és a folytatásból az is kiderül, miért szűnik meg automatikusan, mindenféle beavatkozás nélkül.
Kondenzáció a belsőtér-világításban
Főleg ősszel és tavasszal tapasztalhatunk ilyet, amikor rendkívül nagy a hőingadozás, valamint magas a levegő páratartalma. Általában reggeli induláskor tűnhetnek fel a ködös, nedves burák, illetve a nap végén is hasonló folyamat játszódik le, ha az üzemmeleg autó szabadban parkol. Ekkor a lámpán belüli levegő hő- mérséklete úgynevezett „harmatpontra” csökken, azaz annyira lehűl, hogy megindul a víztartalom kicsapódása, mely mindig az alkatrész leghidegebb pontján jelentkezik
Valódi kihívás a kutatásfejlesztésben
Bátran leszögezhetjük, hogy a kondenzáció csökkentése az egyik legösszetettebb feladat a Valeo lámpatestek tervezése során. Szakembereik meganynyi szempontot vesznek figyelembe egy-egy fényszóró kialakításakor, ilyen a beépítés helye, az erőforrás által kibocsátott hő, a várható külső és belső hőmérséklet, illetve páratartalom, továbbá a bura alapanyaga. Ezen túlmenően muszáj figyelembe venniük az eltérő fényforrások (halogén, LED, xenon stb.) tulajdonságait, arról nem beszélve, hogy meg- annyi, előre nem meghatározható tényező is befolyásolja a kondenzációt, mint például a vezetési szokások vagy a tárolás körülményei.
Nem mehetünk el szó nélkül az emberi mulasztásból fakadó hibák mellett sem, tekintve, hogy a természetes kicsapódáshoz hasonló tünetekkel járnak, mégis teljesen más okokra vezethetők vissza. Kiválthatják a beépítés után keletkezett sérülések, törések, esetleg a hiányzó, hibás vagy nemes egyszerűséggel rosszul beszerelt izzók.
Gyanús előjelek
Más Valeo termékekhez hasonlóan a világítótestek fejlesztésekor is 3D-szimulációk, valamint hőkamerák segítségével elemzik, hol és milyen mértékű kondenzáció léphet fel. Ennek visszaszorítására szolgál a tervezett szellőzés, vagyis az alkatrészen belüli légáramlás biztosítása, amely eltávolítja a lecsapódó nedvességet.
Ez persze nem megy egyik pillanatról a másikra, hiszen hatékonyságát – a külső és belső hőmérséklet mellett – az is befolyásolja, hogy a bura levegővel vagy vízzel érintkezik-e, illetve hogy milyen sebességgel halad az autó.
Miként szellőznek a világítótestek?
Közismert, hogy a fényszórók és egyéb lámpák nem zárt, hermetikusan szigetelt konstrukciók, ugyanis a fent említett légáramlás a gyártás során kialakított furatokon át valósul meg. Ezeket a lehető legnagyobb körültekintéssel helyezik el, ám így is előfordulhat, hogy – szélsőséges esetekben – nehezen birkóznak meg a feladattal, s folyamatosan mozgó járművön is hosszabb ideig tart, míg ismét teljesen áttetszővé válik a bura.
Hogyan alakul ki a légáramlás?
Ha két pont között nyomáskülönbség lép fel, az törvényszerűen légmozgást okoz, s ahogy nő az eltérés, úgy lesz egyre nagyobb a „huzat”. Fontos, hogy a mérnökök minél pontosabban felmérjék a lámpák közelében várható hőmérséklet- és nyomáskülönbséget, mivel ez elengedhetetlen a szellőzőnyílások optimális elhelyezéséhez.
Természetes vagy rendellenes?
Normális jelenségről van szó, ha
- nem láthatók vízcseppek felületen,
- a párásodás mértéke oly csekély, hogy a foncsor kívülről jól látható.
Rendellenességről beszélhetünk, ha a páralecsapódás
- a bura felületének nagy részét beborítja,
- felhalmozódik fényszóró alsó részén,
- hosszabb, folyamatos haladás után sem tűnik el.
Fontos leszögezni, hogy az adott jármű eltérő mértékben párásodó fényszórói nem jelentik azt, hogy az egyik hibátlan, a másik pedig sérült lenne. Például egy hideg reggelen, amikor csak a kocsi jobb oldalát süti a nap, könnyen megeshet, hogy a másik lámpa párás marad, de ebből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Röviden tehát akkor gyanakodhatunk hibás, beázó fényszóróra, ha a víz összegyűlik benne vagy a burán megjelenő, nagy kiterjedésű párafolt hosszabb autózás után sem tűnik el.
