fbpx

Ezért volt kék-fehér a legendás ZIL teherautó

2020-03-26T10:55:41+01:002020. április 1.|Címkék: , , |

0

Egy generációnak örök emlék a kemény munkát végző kék-fehér kabinnal feltűnő szovjet teherautó. De vajon miért készült rengeteg ebben a színösszeállításban?

A XX. század második felében a hazai Csepel típusok mellett ezek a gépek voltak a magyar utak nehézfiúi. Sokak számára élénk emléket képviselnek még, és megjelenésüket meghatározza a jellegzetes színösszeállítás. Ezek voltak az első olyan szovjet tehergépkocsik, amelyeket az addig kizárólagosan katonai olajzöld (khaki) színtől eltérően polgári, világoskék–fehér fényezéssel is gyártottak.

Színe mellett motorja is emlékezetes darab, a V8-as hatliteres blokk 150 lóerőt termelt, és iszonyat mohón falta a benzint, de cserébe akár 90 km/órára is képes volt a kék villám.

De térjünk vissza a színre, aminek eredetéről két legenda kering. Az első elég triviális, és ismerve a szovjet tervgazdálkodást hihető is. Egyszerűen ebből volt rengeteg.

Eleve nem volt túl nagy a választék, kékből viszont volt bőven, és a ZIL gyárba azt küldtek. Hát ez volt, ezzel festettek, ebben a korban amúgy sem volt túl sok helye a személyes, egyedi kívánságoknak, örülhetett az elvtárs, hogy felülhet egy ZIL-130 volánja mögé, legyen az bármilyen színű.

Egyes pletykák szerint olyan sok volt a kékből, hogy inkább a katonai zöldet is kék-sárga keverékből állították elő.

A második verzió szerint tervezői akarat áll az összeillő színkombináció mögött. Állítólag a híres orosz formatervező, Erik Vlagyimirovics Szabo keze volt a dologban, aki tudatosan törekedett erre az összeállításra.

Rengeteg helyre eljutottak a világon, mert hiába fogyaszt 30-40 litert száz kilométeren, a szög egyszerű technika bármeddig életben tartható, köszönhetően az akár 72-es oktánszámú üzemanyaggal is elkotyogó motornak

Eredetileg nem ő vitte a ZIL-130 terveit, a prototípus még más orral készült, de később átvette a fejlesztést, megváltoztatta a megjelenést és a színeket is. Az biztos, hogy a kéttónusú festés az ő döntése lehetett, az más kérdés, hogy miért döntött a kék mellett.

Prototípus 1956-ból, jól láthatók a különbségek, egyszerűbb, kevésbé jellegzetes volt az eredeti verzió

Mindenesetre bármi is áll a háttérben, ezt a formát ebben a színben sokan életük végéig nem felejtik el.

 

Iratkozz fel hírlevelünkre!


Kövess minket közösségi oldalainkon!

Go to Top