Rába 38.M Botond A és 38/42.M Botond B

A 38 M. Botond a Magyar Királyi Honvédség 1,5 tonnás személy- és teherszállító járműve, melyet a győri Magyar Waggon és Gépgyár Rt. (MWG) Winkler Dezső gépészmérnök tervei alapján fejlesztett ki a Rába AFi tehergépjármű alapjain,  6×4 hajtásképlettel. A honvédség 1938-ban állította hadrendbe és alkalmazta a második világháború idején. Továbbfejlesztett változata a 38/42 M. Botond B.

A két világháború között a magyar hadiipar és gépjárműgyártás roppant gyenge lábakon állt. A Trianoni Békeszerződés határaink átrajzolása révén nyersanyagaitól szinte teljesen megfosztotta országunkat. Az Antant hatalmak folyamatos ellenőrzése tovább lehetetlenítette az ipar fellendülését.

Ez az állapot 1937-ig tartott, majd az 1938-ban elfogadott Hadifejlesztési terv illetve Darányi Kálmán miniszterelnök által meghirdetett haderő fejlesztési program zöld utat adott a Botondnak, melynek fejlesztése 1937-ben kezdődött a MWG-ben Winkler Dezső vezetésével. A honvédség igénye egy rajszintű gyalogsági csapatszállító tehergépjármű. A két darab prototípus kedvező fogadtatást kapott a próbák során. Az összkerék hajtásúra tervezett teherautó végül a költségek csökkentése miatt 6×4 hajtást kapott. (A négy hátsó kerék kapott hajtást.)  A jármű terepjáró képességeit lett hivatott segíteni két sajátos kialakítás: az egyik a vezetőfülke mögé felszerelt pótkerékpár, melyek hosszanti tengelyre felszerelve mankókerék-szerűen működtek, a tengely mentén elforogtak, ha dombtetőn haladt át a jármű; a másik a mellső lökhárítóra felszerelt két szabadonfutó terepjáró görgő, melyek a nagy hajlásszögű terep, árok felakadásmentes leküzdését szolgálta.

A Honvédelmi Minisztérium 1402 darabra adott megrendelést, néhány kisebb módosítással, mint például a nyitott vezetőfülke. A platón 12 fő utazhatott, a „vezetőfülkében” a vezető és a járműparancsnok. Gazdaságos vontatmánya műúton 2000 kg össztömegű lehetett, terepen 1000 kg. A gépjárművet beépített csörlővel is felszerelték. Az A sorozat még jobbkormányos volt az akkori magyar szabályok szerint.

1941-ben a járművet kissé áttervezték, melyet egyrészt az alapanyagok hiánya, másrészt a használati tapasztalatok inspiráltak. A teherautó balkormányos lett, motorjának hengerűrtartalma 4330 cm3 teljesítménye 70-72 LE-re növekedett. Bizonyos szerkezeti elemeket is módosítottak, főként az ötvözött anyagok és a színesfémek hiánya miatt.

A Botond sikerét bizonyítja az a tény, hogy a németek is a háború legjobb terepjárójának tartották, ami nem csoda, hiszen egyszerű szerkezete, könnyű kezelhetősége a legnehezebbnek tűnő akadályokat is leküzdötte. További érv fenti megtisztelő címhez, hogy a németek különösen már a visszavonulás alkalmával sok esetben csellel, erőszakkal szerezték meg a magyar honvédektől a Botondot, amely megbízható eszköz volt a meneküléshez.

Főbb méret- és teljesítményadatok: