fbpx

Kié az önvezető autó? Szoftveraudit Tesla módra

2020-03-12T09:35:29+01:002020. március 16.|Címkék: , |

0

Jogosan tiltotta le a másodkézből értékesített autójában az önvezető rendszert a Tesla? Avagy: hogyan fogott ki Elon Musk a licencelési szakértőn? Árpási Gergely (IPR-Insights) írása.

A közelmúltban a sajtóban is nagy port kavart egy használt Teslát vásárló autós érdekes esete. A gyártó ugyanis a vásárlás után néhány nappal lekapcsolta egy távoli szoftverfrissítéssel az autó Enhanced Autopilot (EAP) és Full-Self Driving Capability (FSD) funkcióit arra hivatkozva, hogy az új tulajdonos nem fizetett a szolgáltatásért, amely az autó újkori megvásárlása esetén 6000, utólagosan 8000 dolláros extraként adódik hozzá az amúgy sem szolid végösszeghez.

Ez az autó már nem az az autó

A Tesla eljárása több szempontból is érdekes kérdéseket vet fel licencelési és licencjogi szempontból, és egyben rámutat arra, hogy hamarosan egészen más autóvásárlási és -eladási procedúrához kell hozzászoknunk, mint amit megtanultunk. Vizsgálatom elsősorban a Tesla EAP és FSD rendszereire összpontosult: egyszerűen kíváncsi voltam arra, hogy egyértelműen fogalmaznak-e ilyen kérdésekben a szoftverek végfelhasználói licencszerződései. Ekkor vezetett neki először a rendszer a falnak.

A gyártó honlapján csak a felhasznált nyílt forráskódú licencek eredeti elérhetőségére mutató linket találtam, a térítés ellenében igénybe vehető szoftverekről csupán az árat és a használati útmutatót találtam. Tovább kutattam, írtam a Teslának február 11-én, hogy szeretném elkérni az EAP és az FSD szoftverek végfelhasználói licencszerződéseit, melyre készségesen válaszolt az automata, levelemet megkapták, 24 órán belül visszajeleznek. Itt vezetett neki a rendszer másodszor is a falnak: a választ ugyanis azóta is várom.

Közben persze bújtam a fórumokat, hátha fellelek valahol érdemi információt, de csak az lett számomra egyértelmű, hogy ne is számítsak válaszra. Ugyanis annyi kiderült, hogy ilyen dokumentumot a Tesla-tulajdonosok sem kaptak, sem a vásárláskor, sem később, például elektronikus úton.

A 8000 dolláros kérdés: milyen metrikával licencelődik?

Ezek után még inkább elkezdett érdekelni: milyen metrikával is licenceli a Tesla a két szoftvert? A metrikának azért van itt fontos szerepe, mert ez határozza meg a felhasználás mértékét. Jelen esetben a józan ész azt diktálná, hogy egy ilyen szoftver a futtató eszközhöz, tehát az autóhoz kötődjön. Így bárki ül bele, hogy vezesse, a szolgáltatás a rendelkezésére áll. Ezzel a megközelítéssel a jármű használt értékét nem befolyásolja a szoftver értéke.

A pórul járt vásárló esete viszont arra enged következtetni, hogy a szoftver a felhasználóhoz kötődik, (kvázi “per user” metrikával licencelődik), így ha a felhasználó átül egy másik Teslába, amely nincs felszerelve ezzel a funkcióval, ott is tudja aktiválni és használni. A Tesla ebben nem lenne különleges, egyre több nagy szoftvergyártó alkalmazza ezt a megközelítést, és a valószínűleg lassan szó szerint önjáró robottá alakuló autók gyártói sem fognak más módszert alkalmazni.

Persze ha ez így lesz, és a jövőben a vásárolható extrák listája zömében szoftverekből fog állni, ráadásul olyanokból, melyek használati jogosultsága a felhasználóhoz kötődik (per user), akkor alapjaiban újra kell értelmezni az értékcsökkenés intézményét a használt autó értékesítés során, hiszen a szoftvert nem tudom eladni az autóval együtt, valamint ha mindenki lefejleszti a saját szoftverét, akkor a márkahűség is egészen más alapokra fog helyeződni, főleg ilyen értékű extrák esetén. A kedves olvasó is meggondolná újra egy Tesla vásárlását, ha egy másik márkájú autóban nem lehetne használni a Teslától borsos áron megvásárolt szoftvereket. És ráadásként számítani kell a folyamatosan online kapcsolatot fenntartó autók gyártói auditálására is.

 Az eset rávilágít még egy fontos dologra: a használt szoftverekre alapvetően másként tekintenek Amerikában és Európában. Amerikában a jog nem tér ki a másodkézből értékesített használati jogra, tulajdonjogot értékesíthetsz, arra meg valóban csak a Tesla jogosult a jelen helyzetben. Ebben az esetben viszont az összes használt Teslát vásárló szembesülhet ezzel a problémával.

Egy Európában üzembe helyezett autónál viszont a másodkézből vásárolt – természetesen legális, visszakövethető, tiszta forrásból származó, és a felhasználási feltételeknek megfelelően használt – szoftver továbbértékesítését a jog megengedi, így a fent leírt eset Európában csak akkor fordulhat elő, ha valaki nem tudja igazolni, hogy jogosan használja az extrákat, rendelkezik a használati joghoz kapcsolódó megengedő, igazoló dokumentumokkal.

A konkrét esetben a tisztánlátást nehezíti, hogy a Tesla kommunikációja nem volt világos. Például nem tudható, hogy a letiltott rendszer illegális forrásból került-e az autóba, ami például egyértelműen magyarázná az eljárása jogosságát. Az azonban erősen megkérdőjelezhető gyakorlat, hogy nincs elérhető és egyértelmű EULA a szoftverekhez, mert így a felhasználó lényegében nem tudja, hogy egy használt eszköz esetében pontosan mire is szerez jogot.

Így mindaz, amit a fentiekben írtam, sajnos merő feltételezéseken alapul mindaddig, amíg a Tesla nem teszi elérhetővé a szoftvereire vonatkozó végfelhasználói licencszerződéseket.

Árpási Gergely
A szerző az IPR-Insights licencelési tanácsadója.
Forrás: bitport.hu

Iratkozz fel hírlevelünkre!


Kövess minket közösségi oldalainkon!

Go to Top