Szeki váltó, nagy fék, erős motor, pedálgép – mi kellhet még egy igazi raliszurkolónak, hogy libabőrös legyen a karja? Maximum egy VFTS és Vizelli Karcsi. Na meg hogy utóbbi meséljen egy kicsit az űrhajó VFTS-éről.

Kár lenne tagadni, hogy Magyarországon, ha versenyautóról beszélünk, akkor a Ladának van a legnagyobb kultusza. A tápláléklánc csúcsán természetesen a Vilnius Fabrik Tuning Sport, azaz a VFTS-ál, de ha valaki zsigulizni kezd, nem kezdi rögtön a legnagyobb vaddal, hanem jó esetben végigjárja a szamárlétrát, aminek az alján az N-es, a széria áll.

„Ez nálunk sem volt máshogy – kezdi a Zsiguli építés rejtelmeinek boncolgatását Vizelli Karcsi az alapoknál. – Még jogosítványom sem volt, de a vasgyűjtős pénzből sikerült megvenni az első széria ladámat, amit hamar össze is törtem. Meglett a jogsim és sikerült venni egy félig N-es utcait, aminek kicsit meg volt csinálva a futóműve, illetve meg volt piszkálva a motorja.

Ez 2007-ben volt és nagyjából itt indult el minden. Autóztam vele utcán, havon, ha leesett az eső, akkor megjött a lóerő, lehetett csúszkálni.  Szerintem itt indul mindenkinek a zsigulis karrierje. Nem feltétlen jó irány az, ha valaki egyből egy VFTS-sel szeretne gyorsan menni, inkább az a célravezető, ha végigjárja a ranglétrát. Szériával is nagyon szépen meg lehet tanulni autózni.”

Karesz N-es korszakának hamar vége szakadt, mert édesapja nem engedte, hogy kisfia cső nélkül utcán közlekedjen a jó Zsigulival.

“Fater megtámogatott egy bukócsővel, onnan pedig elindult a lavina. Komolyabb ülések, és motor került a kocsiba, aztán tolókerekes váltó, tehát építettünk egy A-s Ladát. Ezzel az autóval 2008-ban már élesben versenyeztünk.”

A teljes interjút a Rally Café novemberi számában olvashatjátok, amit keressetek az újságárusoknál valamint a MOL, az OMV és Lukoil benzinkutakon, vagy vedd meg az digitális Rally Cafét itt: http://www.dimag.hu/magazin/RallyCafe