fbpx

Tre Posti: a Ferrari háromüléses sportautójának története

2021-09-22T13:23:23+02:002021. szeptember 22.|Címkék: , , , , |

0

Úgy gondolod, a McLaren F1 volt az első? Akkor ugorjunk vissza 25 évet az időben.

Amikor egy háromüléses sportautóra gondolunk, amelyben a vezető középen foglal helyet, azonnal a Mclaren F1 jut eszünkbe. A ’90-es évek legendás konstrukciója, V12-es motorral és szemet gyönyörködtető formatervvel, amely forradalmasította a szuperautók világát. Az úttörő McLaren F1 legszokatlanabb megoldásának kétségkívül az ülések elrendezése számított, a sofőr helye középre került, amelynek révén a vezető úgy érezhette, mintha egy versenyautóban ülne. Ez a súlyelosztás tekintetében is fontos újításnak számított, így közúton és versenypályán is hatalmas előnyt jelentett az autó kezelhetősége szempontjából. Az ülések elrendezésének megoldása teljesen szokatlan megoldásnak számított egy sportautó esetében, ugyanakkora a mai napig ez jelenti a McLaren F1 egyik legnagyobb különlegességét. Pedig nem ez volt az első autó, ahol ezt a megoldást alkalmazták.

A Ferrari mindig is gyönyörű és különleges konstrukciókat készített, ám a 365 P Berlinetta Speciale kiemelkedik a maranellói modellek közül. Ez volt az első olyan utcai Ferrari, amelyben a V12-es motort a két tengely között helyezték el. Ráadásul ugyanazt az háromüléses kialakítást alkalmazta, amely a McLaren F1-ben csak jó 25 évvel később jelent meg.

Bár a 365 P Berlinetta Speciale orrán is ott díszeleg az ágaskodó lovas embléma, ám Enzo Ferrarinak eleinte nagyon nem tetszett az autó. Mivel a Commendatore mindig is a hagyományos megoldások híve volt, ezért úgy gondolta, egy középmotoros, V12-es utcai autó sosem lesz sikeres. Ráadásul túlságosan veszélyesnek tartotta a konstrukciót, és nem akart részt vállalni az elkészítésében.

Ezt követően Sergio Pininfarina és Luigi Chinetti karolta fel a projektet. Chinetti, aki autóversenyzőként szép sikereket ért el, meggyőzte Ferrarit, hogy ő lehessen a Ferrari első hivatalos importőre az Egyesült Államokban. Chinetti hamar világszerte ismert figura lett a motorsport világában és az autóipar berkein belül is. Pininfarina mellett az ő is egy olyan Ferrari elkészítését tűzte ki célul, amely fenekestül felforgatja az autóipart.

 

A Ferrari 365 P Berlinetta Speciale, becenevén „Tre Posti” (olaszul háromüléses) a szintén középmotoros, de V6-os motort használó Dino alapjaira épült, olyannyira, hogy a két autó orr-része, a motorháztető, a lökhárítók vagy a fényszórók formája is szinte teljesen megegyezik. Az alváz alumíniumból készült, és bár a felhasznált technológiai megoldások jelentős része a versenyautókból származott, komoly hangsúlyt fektettek arra, hogy az utasok kényelmesen, egy Ferraritól elvárható luxuskörülmények között utazhassanak.

Bőr ülések, Nardi kormánykerék, krómozott lökhárítók, valamint egy méretes napfénytető tette teljessé a 356 P Berlinetta Speciale által kínált élményt. És természetesen a háromüléses elrendezés, ahol a sofőr középen, az utasok pedig a két oldalán, de valamivel hátrébb foglalhattak helyet.

Annak ellenére, hogy Enzo Ferrarit nem hozta lázba a koncepció, Chinelli, valamint Gianni Agnelli, a Fiat vezére is szeretett volna magának az autóból. Ráadásul Agnellit annyira lázba hozta a 365 P Berlinetta Speciale, hogy arra utasította Pininfarinát, hogy rögtön kettőt készítsen neki a 375 lóerős, 4,4 literes motorral hajtott autóból. Sajnos sosem készült több belőle.

Luigi Chinetti Jr. a Ferrari 365 P Berlinetta Speciale volánja mögött

A 8815-ös alvázszámú példányt Agnelli kapta, míg a 8971-es előbb kiállítási darabként funkcionált, majd Chinetti szerezte meg, és a mai napig a fia, Luigi „Coco” Chinetti Jr. tulajdonában van. Igaz, úgy volt, hogy 2014-ben elárverezi a Berlinetta Specialét, de végül mégsem tudott megválni tőle. A licit egyébként 23,5 millió dollárról indult volna.

Miután az idősebbik Chinetti megvásárolta a 8971-es alvázszámú példányt, 26 ezer dollárért eladta azt egyik régi ügyfelének, egy New York-i bankárnak, aki később úgy emlékezett háromüléses Ferrarira, hogy több bosszúságot okozott számára, mint örömet. A parkolás valóságos rémálomnak számított a 365 P Berlinetta Specialéval, ráadásul klíma hiányában a hatalmas napfénytető valóságos üvegházzá változtatta az utasteret. A bankár így visszavitte Chinettihez a Tre Postit, és elcserélte egy 365-re.

Chinetti Jr. azonban soha nem tartotta furcsa konstrukciónak a 365 P Berlinetta Specialét, sokkal inkább úgy tekintett rá, mint egy lenyűgöző mérnöki műalkotásra. E nélkül az autó nélkül a Mclaren F1-nek talán soha nem lett volna középen elhelyezett vezetőülése, és még Enzo Ferrari is elismerte, hogy a négy kipufogóvégből előmorajló V12-esnek elképesztően gyönyörű hangja van.

 

Forrás: alapjarat.hu
Szerző: Kóti Gergő

Iratkozz fel hírlevelünkre!


Kövess minket közösségi oldalainkon!

Go to Top